Negyedik alkalom (2011.02.06.) - Nemez virágok csathoz, gyűrűhöz

Összejöttünk páran, akik úgy gondolták, hogy húsleves helyett szappanlében szeretnének fürdeni és csináltunk megint néhány dolgot. Az enyém még félkész, láncot akarok belőle. Olyan nyakbavaló félét...

Harmadik alkalom (2011.01.09.) - Karmantyún baba, körmöcskén fonás

Néhány kép "csata után":

Karmantyúk

Szövőszékecskék :-)

Körmöcskék

Nem gondoltam hogy az én 7 éves kisfiam fogékony lesz a körmöcskézésre, de így volt... csinált egy hosszú kígyót, amit a következő héten boldogan mutatott meg a tanító nénijének. :-)

Második alkalom (2010.12.19.) - Nemezelés, körmönfonás

Másodjára a karácsony előtti utolsó vasárnap jöttünk össze és a megtisztulást gyakorlati síkra tereltük: elkezdtük szappanozni a gyapjút. :-) Már akinek volt hozzá kedve..., mert néhány kislegény úgy gondolta, hogy ők inkább egy nagyon körmönfont dolgot fognak kipróbálni: a körmönfonást. Ők úgy gondolták, az apukájuk meg nem győzte megvalósítani a terveiket... ha 20 körme lett volna is kevés lett volna! :-D

A körmönfonásról nincsenek fényképek, de igyekszünk majd pótolni, viszont a nemezelésről vannak. Pontosabban a nemezelt alkotásokról, mert szappanos kézzel nem lehet fotózni ugyebár... ;-D

Majdnem elfelejtettem, hogy a békuci, a nyaklánc és az egy darab gyönyörű, virágos labda nem az én művem, hanem az egyik kedves anyukáé.
A nemezelésről bővebben a wikipédiában is olvashatunk.
Nagyon megtetszett nekem ez a tűnemezelés... az ember ezzel is le tudja vezetni a feszültséget. :-) Azt hiszem ennek lesz még folytatása, hiszen van még színes gyapjú a zsákban bőven.

Első alkalom (2010.12.05.) - Adventi koszorú készítése

Úgy gondoltam dokumentálom a Galánfi Annával közösen megtett erőfeszítéseinket, amelyek a Szoboszlón működő játszóházak, alkotói közösségek rendszeressé tételére irányulnak. Magyarul: csináltunk egy játszóházat, amit szeretnénk rendszeressé tenni. :-)

A hely adott volt: Annáéknál, az Árpád utcán a hátsó házikó, ahol télen gyönyörű zöld színű cserépkályhában duruzsol a tűz, nyáron pedig... azt majd nyáron meglátjuk, de van a kertben árnyas fa elég, biztos elférünk alatta. :-)

A tudás elsősorban az Annáé: népi játékok készítésében nagyon otthon van, amit viszont örökségként a szüleitől hoz... megfizethetetlen.

Január 5-én gyűltünk össze először, hogy a kertből gyűjtött termésekből, fenyő- és magyalágakból adventi koszorút, ajtó- és asztali díszeket csináljunk.

Úgy gondolom, hogy az a néhány család aki eljött jól érezte magát és szépeket alkotott. Az egyik kedves anyuka fotózott párat és az általa közzétehetőnek ítélt képeket el is küldte nekünk.

Most pedig - ha nem gond kedves naplóm :-) - kibővítlek néhány információval az adventről, amit az internetről ollóztam. 

Advent (ádvent, úrjövet) a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét, és karácsonyig tart. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.
Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja mindig november 27. és december 3. közé esik.
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

Az adventi koszorú története

Sok családban már advent első vasárnapján megkezdődik a karácsonyi készülődés, hiszen karácsonyig alig néhány hét van hátra. Ünnepi hangulatot teremthetünk, ha adventi koszorúval díszítjük a lakást.

A régi időkben még boszorkányokban, gonosz varázslókban, gonosz lelkekben és többféle istenekben hittek az emberek. Ebből a korszakból származik a varázskör gondolata is: szalmából, fűzfavesszőből vagy fenyőágakból koszorút fontak, melyet vörös és aranyszínű szalagokkal díszítettek. A zöld a termést, az arany és a sárga a fényt, a piros pedig az életet szimbolizálja. 

Maga a koszorú az örökkévalóság jelképe és az olyan varázserőé, amely sosem törik meg. Úgy gondolták, hogy az ilyen szent körrel minden gonosz szellemet elűzhetnek a háztól.

Idővel persze feledésbe merült ez az ősi pogány szokás. 1838-ban azonban egy protestáns lelkész, Johann Heinrich Wichern megújította. Megalapította az első gyermekotthont Hamburgban, s naponta istentiszteletet tartott az ott élő kisgyermekeknek. A ház egyik termébe hatalmas csillárt készíttetett fából, és minden mise alkalmával egy-egy gyertyát tűzött rá. Más otthonok is átvették a jó szokást, s évről évre egyre szebb csillárkoszorúk születtek.

1860-ban Berlin-Tegelben született meg a gondolat, hogy fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék a fakarikát, és a 24 gyertya helyett csak négyet tettek rá, amelyek a négy adventi vasárnapot jelképezték: így már elég kicsi lett a kör ahhoz, hogy a polgárok lakásában is helyet kapjon és széppé tegye az ünnepi várakozást.

Az első világháború után Németországban már minden családnál volt adventi koszorú, s szépen lassan a katolikus keresztényekhez is eljutott. Az 1950-es évek óta már Európa szerte általánossá vált egy-egy gyertyát meggyújtani a koszorún a karácsony előtti 4 vasárnapon

A népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján is, amikor legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból, aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből. E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya. Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején, majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni.

A rajta lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél. Katolikus liturgiának megfelelő adventi koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya található.

Az adventi koszorú mai is az ünnep nélkülözhetetlen szimbóluma, melynek rengeteg változata létezik. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.

A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);

Zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);

Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);

Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya)

Advent angyalai

A négyhetes "szent idő" a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Ebben segít nekünk a négy adventi angyal, akik vasárnapokon látogatnak meg minket.

Ez az időszak a lelki befelé fordulás ideje kell, hogy legyen azoknak is, akik nem járnak templomba. Krisztus azt tanította, hogy Isten bennünk lakik, és a szeretet mindennél fontosabb. Nem kell a hétköznapi értelemben vett vallásosság ahhoz, hogy most egy kicsit türelmesebbek, kedvesebbek, odafigyelőbbek legyünk környezetünkhöz. Legalább most tegyünk egy próbát!

Az első vasárnap angyala - Kék köpenyben érkezik

Négy héttel karácsony előtt jelenik meg az első adventi angyal. Egy angyal, kék köpönyegbe öltözve, leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallhatják a hangját. Így szól hozzánk: „Figyeljetek! Isten nagy örömöt készít nektek. Isten fia eljön a Földre, hogy új erőt adjon az embereknek, hogy fényt és szeretetet hozzon minden ember szívébe. Készüljetek a fogadására". Advent első vasárnapján szólal meg először a kék köpenybe öltözött angyal, és keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt. 

A második vasárnap angyala - Piros palástban jelenik meg

A második vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyből, kezében egy aranyserleggel. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Fényesen csillog ez a serleg, a nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal végigmegy a világ összes házán, és valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt teszi majd bele a serlegébe, és viszi vissza a mennybe. Majd ebből a szeretetből, mind azok, akik a mennyben élnek, az angyalok, és akik meghaltak, fényt készítenek a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala - Fehéren ragyogó 

Advent harmadik vasárnapján egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakozik a szívében, és megérinti a fénysugarával. Azután ez a fény ragyogni kezd az emberek szemében, és elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. Így, még aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, és hasonlítani kezd az angyalokhoz, feltéve, hogy tiszta szeretet lakozik a szívében. Ezt a fényt azonban nem láthatja minden ember. Csak az angyalok látják, és azok, akiknek szintén ott van a szemében ez a fény. Csak ha ott van a szemünkben ez a fény, akkor mehetünk el a karácsonyi gyermekhez, a megváltóhoz és láthatjuk meg őt.

A negyedik vasárnap angyala - Lila lepelben lép elénk

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, halványlila lepelbe öltözött angyal jelenik meg az égbolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, azt pengeti, és közben szépen énekel hozzá. De ahhoz, hogy meghallhassuk, szívünk tiszta kell, hogy legyen, és jól kell figyelnünk. A Béke nagyszerű dalát énekli, mely a karácsonyi gyermekről és Isten birodalmáról szól, mely eljő majd a Földön. Sok kis angyal kíséri a nagy angyalt, együtt énekelnek és örvendeznek a mennyben. Daluktól valamennyi mag, mely a földben szunnyad, felébred, és maga a Föld is figyel.

Mi jellemzi az ádventi lelkületet?

1. Saját gyengeségünk, megváltásra való rászorultságunk tudata.

2. Bűnös múltunk elutasítása, állandó fohászkodás Isten irgalmáért.

3. Figyelmes, éber várakozás, reménykedő virrasztás.

Melyek az Ádvent sajátos gyakorlatai?

1. Csönd, elmélkedés, imádság.

Foglalkozzunk többet Isten dolgaival, ismerjük meg jobban azt, akit várunk. Legyünk többet csöndben, magunkban. Kerüljük most a hangos helyeket, izgalmakat, szórakozásokat.

2. Készülés Karácsonyra.

Készüljünk elő családunk karácsonyi liturgiájára. Ajándékainkat a helyes lelkület és szeretet készítse elő és hitelesítse: gondos, személynek szóló kiválasztás, és nem üzleti szellem.

3. Bűnbánat.

A közelgő Karácsony várakozásában szorgosan, mégis vidáman tisztítsuk ki lelkünket minden szennytől.

Melyek az Ádvent szimbólumai?

1. A viola szín: az összeszedettség, szent fegyelem és bűnbánat színe.

2. Az oltár díszítetlen, az orgona legfeljebb az éneket kíséri: ezek a visszafogottság, a várakozó komolyság jelei.

3. Nem liturgikus jelkép - s nem is kerülhet a liturgia megszentelt formái elé -, de segítheti elmélyülésünket az újabb korban divatba jött ádventi koszorú. Mintegy élő naptár mutatja a családnak, a templomi közösségnek a Karácsony közeledését.

Az adventi naptár kitalálója

Adventi naptár már hetekkel karácsony előtt mindenfelé vásárolhatunk. A préselt ajtócskák mögött kis csokoládé-meglepetések várnak a kíváncsi "édesszájúakra". Más adventi naptárak fából készült kis dobozokból állnak, vagy hosszú ajándékcsomagokból. De mindig 24 ajtócska, 24 zacskó vagy csomagocska van a naptárban, hogy december minden napjára jusson egy ajándék szentestéig.

Ezt a szép szokást egy édesanya találta ki. Rosszul esett neki, hogy kisfia minden este azzal a kérdéssel nyaggatta: "Hányat kell még aludnunk, hogy megjöjjön a Jézuska?" Egy nap fogott egy kartont, huszonnégy mezőre osztotta, mindegyikre rátűzött egy bonbont. Kisfia mindennap lecsippenthetett egyet. 


A kisfiúból idővel felnőtt lett. Eszébe jutott egyszer az édesanyja naptára. Úgy gondolta, hogy más gyerekeknek is örömet szerezhetne vele, ezért elhatározta, hogy adventi naptárakat készít és árusít. Nagy sikere lett. Nemsokára gyárak sora foglalkozott adventi naptárak készítésével. Gerhard Lang, az adventi naptárak atyja 1974-ben hunyt el Münchenben, igen idős korában.